Esküvő az erdőben

Nem könnyű most bármit is tervezni. Nagy a bizonytalanság a koronavírus miatt az esküvők körül is. Mind aggódunk egy kicsit, bármennyire is próbáljuk kizárni a külvilágot. Azonban biztató számomra, hogy pont ebben a vészterhes időszakban olvashatunk egyre több hírt az emberi összefogás erejéről. Fiatalok vásárolnak be időseknek, éttermek ingyen szállítanak kórházi dolgozóknak, cégek ajánlják fel eszközeiket a távoktatáshoz. És nem utolsósorban az esküvői szolgáltatók is nagyon rugalmasan próbálnak megoldást találni a halasztásra kényszerült pároknak. Bárhogy is lesz, együtt ezt a kihívást is le fogjuk győzni!

A nehéz idők miatt szimbolikus jelentőségű volt számomra Levi és Johanna szövetségkötése. Eredetileg ők is áprilisban szerettek volna házasodni. Természetesen az eredeti tervek alapján ez lehetetlenné vált. Ezért úgy döntöttek, hogy magát a szertartást előrehozzák és szűk körben egybekötik az életüket. Mindezt egy gyönyörű erdei tisztáson a naplemente fényeiben. Hiszen pont ezekben a helyzetekben jön legjobban a SZÖVETSÉG. Ha tudod, hogy a másikra is biztosan számíthatsz, sokkal könnyebb szembenézni a legsötétebb pillanatokkal is.

Vita nélkül elismerem, hogy fontos a szép, gondosan megszervezett esküvő, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Nyilván mindenki erre vágyik. Azonban még fontosabb, ami utána jön. Tudjátok, a jóban-rosszban. Hisz enélkül az esküvő is értelmét veszti. Úgy gondolom ez a szituáció egy jó emlékeztető arra, hogy a külsőségek mellett az igazán lényeges dolgokra is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az esküvőre való készülődés során. Az odaadó szeretetre. Az áldozathozatalra a másikért. A kitartásra akkor is, amikor összecsapnak a hullámok a fejünk felett. A “tökéletes” esküvő fontos, de a jó házasság még fontosabb.

Tartsatok ki és ha bármiben tudunk segíteni nektek, írjatok bátran!

Indián nyár és egy jegyespár

Különleges alkalom számomra, amikor a legjobb barátaim fontos pillanatait örökítem meg. Ilyen volt Benjámin és Noémi fotózása is. Benit még az egyetemi éveim alatt ismertem meg Sopronban. A padkoptatásnak már vége, de az élet úgy hozta, hogy most mindketten Budapesten élünk. És ami a slusszpoén, pár hónap eltéréssel jegyeztük el a választottunkat. 
Mindenesetre most az ő jegyesfotózásukra került sor. Kellemes másfél óra volt!

Beni írása a fotózás kapcsán: 
"Azt hiszem bátran állíthatom: Ott voltam már a kezdeteknél. Egészen közelről láttam, ahogy átfordul benned a fotózás iránti kedv, egyfajta szenvedéllyé, majd lelkiismeretes, alapos, alázatos hozzáálást igénylő munka iránti elköteleződéssé. Emlékszem, mikor az első esküvőről mutattál képeket. Észrevehető volt a lelkesedés, s a jövőbe való kitekintés is: Ez lenne az én elhívásom? Megadom a választ: IGEN
Alkotni. Embereken keresztül, fények, érzelmek, s megannyi apróság segítségével. Nemes hivatás a tied. Ehhez mérten is űződ. Elegánsan,lehetetlent nem ismerően. Több komoly munkád élénken előttem van: legyen az egy szép esküvő , vagy a blogod megújulása. Mindezek után elérkezett az én, azaz a mi időnk. Menyasszonyomnak már sokat említettem, hogy mennyire szeretem a képeid, s komoly tehetségetismertem meg a személyedben. Így ő, hasonlóan hozzám, izgatottan várta a napot. Helyszín, időpont rögzítve, jegyes fotózásra fel! 
Mi lett az eredménye? Könnyed mégis profi. Humoros mégis komoly. Rugalmas mégis egy bizonyos szintet elváró. Egy szóval: emlékezetes
Az összes kép, essék szó közelíről vagy távoliról, élesről vagy homályosról: romantikus. Mindent képvisel, amit elképzeltünk. Úgy adja vissza, ahogy érezzük. Kézzel fogható szerelmet. 
A lencse mögül, oly sokszor kikandikáló barátomnak írom: különleges fotózás volt....."