Negyed háromkor a telefonom ébresztője vert fel minket az álmunkból. Hajnal volt, odakint aludt a város. Kivéve persze azt a pár ténfergőt, akikkel a legszokatlanabb időpontokban is lehet találkozni Budapest utcáin. Eljött a nap, amit már régóta tervezgettünk. Irány Jeruzsálem!
Nehéz leírni az élményt. Mire átverekedtük magunkat a határellenőrzésen a leszállás után, már nyakunkon volt a Sabbath. Péntek naplementétől szombat napnyugtáig nincs tömegközlekedés, bezár az üzletek többsége, a családok a pihenésre koncentrálnak és hálát adnak Istennek. Kis szerencsével azért sikerült eljutnunk a fővárosba. Itt még épp tanúi lehettünk, hogy az emberek lázas igyekezettel intézik az utolsó rohamokat a boltokban és a piacon. Majd egyszer csak feloszlott a tömeg és beköszöntött a Sabbath.
A szállásunk átvétele után elindultunk az óváros felé. Nem volt nehéz belőni az irányt, hiszen ünneplőben lévő családok hagytak le bennünket lépten-nyomon. A Falhoz siettek. A kétezer évvel ezelőtt lerombolt templom, a zsidóság legszentebb helyének közelébe. Na de nem akarok senkinek történelem órát tartani. Csak nehéz erről a városról másképp beszélni. Hiszen több ezer év sűrű tapasztalata van a levegőben. Itt lépkedett Jézus, harcoltak a keresztesek és az oszmánok, uralkodtak a rómaiak. Ha a kövek mesélni tudnának!
Mindezek ellenére mégsem múzeum hangulata van a helynek. Tele van élettel. Életem eddigi legkülönlegesebb utazása volt! Neked is ajánlom, garantáltan nem a megszokott kalandban lesz részed.
